Végre eljutottam arra pontra, h hozzákezdjek ehhez a franchoz. Na lámcsak lám. Hehe. Rettegjetek.
Tegnap megtörtént a nagy csoda, drága párom hazajött egy kisidőre. Ilyen is van. Először nem mert feljönni, ezért egy közös baráosnénkon keresztül sms-t küldött, h menjek ki hozzá az állomásra. Baromijó. Bakancs, sál felkap, rohanok ki a vonathoz. Ez meg ottáll, mint egy rakás szerencséltenség. Meg kell zabálni.... Aztán nem maradt sokáig, mer ő aztán nem fog anyáékkal beszélni, merhát húhaaaa. Jhájjj. ebben a családban csak nekem van bőr a pofámon mindenhez?
Tegnapelőtt megugyebár felmentem a temetőbe írkálni meg filózni. Épp állok a konénernek dőlve, és bámulom a nagy semmit, hátha homlokon csókol a múzsa, erre jön egy marék cigány, és hangosan gajdolva mennek kapargatni a döglött tesó sírját. Aztán beléjük fagy a szó, mikor észrevesznek engem. Néznek, mintha nem láttak volna még goth-ot. Egy ideig farkasszemet nézünk, mikor kezdett szikrázni a levegő, gondoltam magamban, h nah, Sakuya fiam, itt most vagy verekedsz, vagy megtépázzák csodás fekete tollaid, mikor a cigányok észrevették a tappancsomon nem túl kedvelt szájsebészüket és csontkovácsukat a 14soros Shellys-em személyében. A fejükben kb. ezen a ponton dőlt ez a csata. Mégse kötekedünk goth-tal, hiába néz ki úgy, mint egy kriptaszökevény. Még milyen szerencse, h nem tudták, h épp akkor rövidek voltak a karmaim, tehát a szokásos védekezési stílusomnak annyi....
Asszem nem írok ma már többet, de nemsokára új idegbeteg billentűmasztitásra számíthattok. Különösen, h végetért a lakásfogságom. Szerdán indul a pesti parasztok leoltása. BWA-HA-HAAAAAAAAAAAA!!!! *sátáni kacaj*
